A Magyarországon tanult észak-koreai diákok helyzetének áttekintése
Előszó
A koreai háború kitörésének már az első évében 1950-ben is több hadiárva és iskoláskorú észak-koreai gyerek került biztonságuk érdekében és ellátásuk biztosításának nehézségei miatt a kelet-európai szovjetblokk országaiba.
Ahogyan több másik országban, úgy Magyarországon is az észak-koreaiak voltak az első nagyobb létszámban megjelenő kelet-ázsiai közösség. Kim Bogook cikkét[1] alapul véve, megalkothatjuk az „elfeledett diaszpóra” kifejezést, ezzel a meghatározással jól lehet érzékeltetni a jelenség jelentőségét és előrevetíti a helyzet végkimenetelét is. Bár el lehet mondani, hogy ma már egészen sok tanulmány, könyv és forrás áll rendelkezésünkre a témával kapcsolatban, úgy vélem, hogy a Koreával foglalkozó körökön kívül, átlagosan még mindig nem ismert a Magyarországon tanult észak-koreai diákok története, ezért, ha csak egy kis mértékben is, de szeretnék, hozzájárulni, ahhoz, hogy több emberhez eljuthasson és, ahogyan Fábián ArminVincentius[2] is kiemeli, hogy tanulhassunk, ezekből a történelmi eseményekből. A koreai cserediákok által a nyelv, oktatás mellett a kulturális és diplomáciai kapcsolatokról is egy komplex képet kapunk, aminek kutatása, területen is segítségünkre lehet jövőben.
Ebben a rövid dolgozatban szeretném bemutatni a Magyarországra került hadiárvák és cserediákok történetét a következő módon. Az 1956-os forradalom, mint egy vízválasztó esemény, amit külön meg is fogunk vizsgálni, fogja számunkra két részre bontani az időszakot, tehát 1956 előtti, közbeni és utáni szakaszokat sorban megvizsgálva fogunk haladni, hogy egy átfogó kronológiailag helyes eseménytörténetet kapjunk.
1950–1956
1950 júliusában kezdődött el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság széleskörű megsegítése Magyarországról az Országos Béketanács és a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének szervezésében.[3] A szeretetcsomagok és adományok mellett magyar orvosokat és nővéreket küldtek a KNDK-ba, aki az ott létre hozott Rákosi Mátyás Kórház felállításával segítették az országot, ami a háború után is, megmaradt, viszont nevet változtatott és Szarivonba lett áthelyezve. A magyar média is hangsúlyozta a koreaiak megsegítését, még e céllal vásárolható szakszervezeti bélyeget is árultak. Ezek mellett a hadiárvák és a háborús helyzet miatt veszélyben lévő koreai gyermekek befogadását is elvállalta Magyarország.
Az első csapat iskolás 1951 novemberében érkezett kísérőikkel, szám szerint összesen 200-an, ami nemekre leosztva 158 fiút és 42 lányt jelentett. Szállásuknak a budapesti Szabadság-hegyen álló Erdei iskola lett kialakítva, majd átkeresztelve Kim Ir Szen Iskola névre. Az ideérkezésük elején a fontos tantárgyakat koreai kísérőiken keresztül és KNDK-ból hozott tankönyvekkel kezdték meg. Napi rendjük katonás volt szigorú időbeosztással, amit a magyar diáktársaik beszámolója is alátámaszt, emellett nevelőik mindig igyekeztek szemmel tartani őket.[4] [5]Nem meglepő módon a nyelvi korlátok nagy nehézségeket okoztak, nemcsak a diákok esetében, de a felnőtt kísérőknél is. A helyzetet orvosolandó, az a döntés született meg, hogy a 1952-es tanévet a koreai gyerekek különböző általános iskolákban és gimnáziumokban fogják kezdeni és a Kim Ir Szen Iskola onnantól fogva, mint kollégium fog funkcionálni.[6] Sajnos a nyelvi problémák nem szűntek meg egycsapásra. Az orosz volt az a közvetítő nyelv, amin keresztül oktatták a magyart, de a diákok az oroszt is alig ismerve, sokat küzdöttek.[7] Sövény Aladár korábban elsajátított nyelvtudását kamatoztatva, sikerült a gyarmati időszak hatása miatt Koreában elterjedt japán nyelven keresztül eredményesebben kommunikálnia az iskolájában tanuló koreai diákokkal, emiatt mondhatni a fő pártfogójuk lett és közös eredményükként elkészült az első tizennégyezer szavas magyar-koreai szótár[8] is. A továbbiakban el lehet mondani, hogy akadtak olyan diákok, akik magasszintű magyar nyelvtudásra tettek szert, de persze ez nem mindenkire volt igaz, volt olyan, aki lassabban zárkózott fel, emiatt a tanárok elnézőbbek voltak a koreai tanulókkal, ami olykor konfliktushoz is vezetett.[9] Ez átvezet minket a koreai-magyarok kapcsolatok rövid áttekintésébe. A korábban említett nézeteltérések gyakoriak voltak a felsőoktatásban is annak ellenére, hogy a magyarok tisztában voltak vele milyen körülmények közül érkeztek koreai társaik. Általában semmi sem fekete-fehér, például egy műegyetemi verekedéssé fajult összetűzésért a koreai hallgatók voltak felelősek.[10] Az imént említett főiskolás és egyetemi hallgató koreai diákok először 1952-ben érkeztek és különböző felsőoktatási intézményének kariara jártak. Ők ösztöndíjas hallgatóként voltak számontartva, ami azt jelentette, hogy lakhatásukra és ellátásukra pénzbeli támogatást kaptak, ami későbbi visszaemlékezésekből nem egy olyan összeg volt, amiből kényelmesen meg tudtak élni, sokszor ételre sem futotta hétvégére.[11] A koreai és magyar fiatalabb korosztályba tartozó diákok, leginkább iskolai közösségük által, az idősebbek pedig már különböző közösségi rendezvényeken, mint bálok, vagy mint kollégiumi lakótárs is közelebb kerültek egymással.
A korábban említett nézeteltérések ellenére, különböző fényképek, visszaemlékezések és emlékül hagyott köszönő levelek szolgálnak bizonyítékul a két különböző országból származó emberek interkulturális barátságára. Ezek a kapcsolatok segítették a koreaiak beilleszkedését és Magyarországon töltött idejüket megkönnyítette, hogy a kortársaik befogadó közegében mélyíthették el tudásukat a magyar kultúrával kapcsolatban és fejleszthették magyarnyelvi képességeiket. A kulturális érzékenyítés visszafelé is működött, például az, hogy a koreaiak megtanították magyar társaiknak az Arirang című népdalt[12], egy szép érzékeltetése a kulturális kölcsönhatásoknak.
A koreai és magyar cserekapcsolatok jó működését és pozitív jellegét továbbá bizonyítja az első két hullám után küldött további több száz diák, a Pak Den Áj Gyermekotthon létrejötte és a következő részben tárgyalt ’56-os forradalom utáni feszült helyzet ellenére Magyarországon maradni akaró diákok is.
1956
1956 volt az az év is, amikor Kim Ir Szen Magyarországra látogatott a forradalom kitörése előtt júniusban.[13] Pár hónappal később a felkelés az egész szocialista blokkot, beleértve Észak-Koreai vezetőséget, aki bizalmatlan lett Magyarországgal szemben.[14]
Feljegyzések és a résztvevők elbeszélései alapján az 1956-os forradalom alatt az észak-koreai diákok különféle helyzetekbe kerültek. Az egyik legjelentősebb és meglepő szerepkör, amit vállaltak, a felkelők segítése volt. Ez többféle képpen valósult meg, voltak, akik meleg élelmet vittek a forradalmároknak, voltak olyanok is, akik megmutatták a különböző fegyverek biztonságos használatát előhívva a koreai háborús tapasztalataikat, voltak, akik mellettük harcoltak és a szervezésben segédkeztek.[15] Ezek az esetek megmutatják a Magyarországon töltött idő befolyásoló és formáló erejét. Az, hogy külföldiként beálltak a forradalmárok mellé, vagy támogatták őket valamilyen formában, arra enged következtetni, hogy identitásuk és gondolkodás-módjuk erősen megváltozott a környezetük hatására. Persze nem minden diák vett részt az eseményeken. Voltak olyanok, akiket nevelőik bezártak a kollégiumba[16], de a zavargásokat kihasználva a magyarokhoz hasonlóan disszidáló[17] koreaiakkal is találkozhatunk.
A nagy port kavaró eset után a koreai diákok között voltak olyanok, akik saját belátásuk szerint jobbnak látták visszatérni Észak-Koreába, de a KNDK is úgy ítélte meg, az lesz a legjobb, ha az összes Magyarországon tanuló diákot visszahívják.[18] A koreaiak többsége szerette volna továbbra is itt folytatni tanulmányait, de végül azonnali hatállyal több, mint 700 tanuló került visszautaztatásra hazájukba.
Ennek ellenére nem lehetett csak úgy kitörölni a magyarországi élményeket az emlékükből a hazatérőknek, még az egy hónapos politikai átképzéssel[19] sem. Az egyetemi hallgatók rebellis viselkedése kifejezetten aggasztó volt, ami egy példája az ’56-os forradalom utáni időszak hatásának.
1956–1989
Az Észak-Koreába visszatérő diákokra hatással voltak, a Magyarországon töltött évek és a forradalom, ami problémás magatartásban nyilvánult meg és egyfajta kulturális sokkot éltek át saját országukkal szemben.
A nyelvi problémák itt is megjelentek, csak most fordítva, azokat a szakszavakat és kifejezéseket, amiket Magyarországon tanultak és sajátítottak el, nem ismerték saját nyelvükön, ami megnehezítette otthon folytatott tanulmányaikat. Valamint, előfordult, hogy a képzés, amit Magyarországon végeztek, nem létezett a KNDK-ban. A kapcsolattartás a nagykövetségen keresztül az idő múlásával egyre bonyolultabbnak bizonyult. A magyar folyóiratok, könyvek beszerzését is erősen korlátozta az állam, ami esetleg összeköthető az, akkori elvvel miszerint homogenizálni kívánták a médiát. Érezni lehetett, hogy a magyarországi események nem felejtődtek el egyik napról a másikra. Legközelebb az 1970-es évektől érkeztek hazánkba újabb cserediákok, de kevesebb számban, mint korábban, tehát a helyzet bár javulni látszott, az, hogy 1960-as és ’70-es években több megállapodás[20] is köttettet a két ország között, nem azt jelentette, hogy visszaállt az első évek prosperáló viszonya.
Az utolsó lökés a végleges eltávolodásban Magyarország és Dél-Korea kapcsolat felvétele volt és az új irány, amit Magyarország képviselt a ’80-as évek második felétől. Már a KNDK és a magyar médiából is hallatszódott az egyre erősödő ellenérzést egymással szemben. 1989. február elsején hivatalosan is felvette Magyarország Dél-Koreával a diplomáciai kapcsolatot, ezután júliusban az utolsó 127 cserediákot is visszarendelte Észak-Korea.[21]
Konklúzió
Összességében elmondható, hogy az észak-koreai tanulók és magyar kortársaik részéről is a cserekapcsolatok egy meghatározó, tanító és identitásformáló szerepet játszottak.
Ahogyan azt már korábban említettem az észak-koreai hadiárvák és diákok befogadásának diplomáciai, nyelvi, kulturális, oktatási és perspektívatágító hatása is volt mindkét félre. A nagyobb részben pozitívnak mondható együttműködést alátámasztják a visszaemlékezések és fennmaradt dokumentációk, valamint az ’56-os közreműködés mögöttes tartalma, és az ezt kiváltó hazautazással szemben mutatott ellenérzet, továbbá a hazatért koreai diákok viselkedése és a magyar viszonyok iránt fennmaradó érdeklődés.
Ez a dolgozat elgondolkodtathat azzal kapcsolatban is, hogy az aktuálpolitikai helyzet hogyan befolyásolja az ember egyéni életét, valamint újra Fábiánra hivatkozva, emlékeztet minket, arra, hogy az észak-koreaiak is emberek, amit könnyen el lehet felejteni, amikor mi csak a felső és vezetőréteg fenyegető megnyilvánulásaival találkozunk a médián keresztül.
Bibliográfia
Csoma, Mózes. “Magyarország És a Koreai-félsziget Kapcsolattörténete.” Passages 1 (January 1, 2023): 315–36. https://doi.org/10.59608/pas2023a022.00.
Csoma, Mózes. “Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok Magyarországon Az 1950-es Években,” October 3, 2014. https://ojs.elte.hu/tkt/article/view/2144.
Fábián, Armin Vincentius. ”A KNDK és Magyarország kapcsolata a rendszerváltásig.” In A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium és a Jezsuita Egyetemi Kollégiumok hallgatóinak tanulmányai, edited by Judit Cseke, 83–100. Budapest: Gemini Nyomda, 2018.
Kim, Bogook. “Forgotten Era, Forgotten People: The North Korean Diaspora.” Hungarian Studies 28, no. 2 (December 1, 2014): 255–73. https://doi.org/10.1556/hstud.28.2014.2.4.
Sándor György. “„Távoli, S Mégis Oly Közeli Barát” Kim Ir-Szen Budapesten – Napi Történelmi Forrás,” February 17, 2018. https://ntf.hu/index.php/2018/02/17/tavoli_s_megis_oly_kozeli_barat_kim_ir_szen_budapesten/.
[1] Bogook Kim, “Forgotten Era, Forgotten People: The North Korean Diaspora,” Hungarian Studies 28, no. 2 (December 1, 2014): 255–73, https://doi.org/10.1556/hstud.28.2014.2.4.
[2] Armin Vincentius Fábián, ”A KNDK és Magyarország kapcsolata a rendszerváltásig,” In A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium és a Jezsuita Egyetemi Kollégiumok hallgatóinak tanulmányai, edited by Judit Cseke, 83–100, Budapest: Gemini Nyomda, 2018, pp 83.
[3] Mózes Csoma, “Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok Magyarországon Az 1950-es Években,” October 3, 2014, https://ojs.elte.hu/tkt/article/view/2144, pp. 24.
[4] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 26.
[5] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 35.
[6] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 27.
[7] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 33.
[8] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 26.
[9] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 32.
[10] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 39.
[11] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 33.
[12] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 31.
[13] Sándor György, “„Távoli, S Mégis Oly Közeli Barát” Kim Ir-Szen Budapesten – Napi Történelmi Forrás,” February 17, 2018, https://ntf.hu/index.php/2018/02/17/tavoli_s_megis_oly_kozeli_barat_kim_ir_szen_budapesten/.
[14] Fábián, ”A KNDK és Magyarország,”87.
[15] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 40–46.
[16] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 44–45.
[17] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 40.
[18] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 47–48.
[19] Csoma, Koreai Hadiárvák És Vendégdiákok, 48.
[20] Fábián, ”A KNDK és Magyarország,” 92.
[21] Fábián, ”A KNDK és Magyarország,” 96.