A koreai és a nyugati zeneipar közti kontraszt a magyar médiában
A hallyu, azaz a koreai hullám megjelenése óta gyakran szembe találhatjuk magunkat híroldalakon olyan cikkekkel, mint a „K-pop sötét oldala”, illetve a koreai zeneipar működését démonizáló és becsmérlő megközelítésekből íródott tartalmakkal.[1] Az újságírók számos alkalommal előadóművészek tragikus halálesetei okán veszik elő a témát újra és újra, mindezzel próbálva felhívni a figyelmet arra, hogy milyen embertelen módon is képzik Dél-Koreában az idolokat, illetve hogy mennyire igazságtalan feltételeket magában foglaló szerződéseket íratnak alá az álmaikat követni kívánó gyakran kiskorúakkal. Jelen cikkemben nem a kritikákat kívánom megcáfolni, hanem a kettősmércére szeretném felhívni a figyelmet, amelyhez a magyar sajtó is hozzájárul a nyugati (elsősorban az Egyesült Államok) és a távolkeleti (jelen esetben a dél-koreai) zeneipar bemutatását illetően.
Bár számos értelmezése létezik, a „K-pop” fogalma alatt a koreai populáris zenét tárgyalom. Azonban ahogyan egyre nagyobb figyelemre tett szert világszerte, bizonyos szinten belemosódott a koreai rap, hip hop, illetve rock is, ezáltal egyfajta gyűjtőfogalommá vált a K-pop, mint megnevezés. Maga a K-pop kifejezés Japánból ered, és annak érdekében hozták létre, hogy megkülönböztethessék akár a számukra hazai (ezen esetben japán), akár a nyugatról befolyó zenétől. Ennek ellenére a 2000-es évek elejéig a kayo 가요 kifejezést használták saját populáris műfajukra Dél-Koreában.[2] Mai viszonylatban pedig már világszerte a K-pop megnevezés terjedt el.
A K-pop reprezentációja a magyar médiában
Magyarország sok más országhoz hasonlóan számos kulturális területen igyekszik az Egyesült Államokat imitálni és bár ezen folyamat nem nevezhető teljes átemelésnek, a nyugati mentalitás a magyar sajtóban is felfedezhető. Azzal, hogy a rendszerváltás után a média szempontjából is igyekeztünk felzárkózni a nyugathoz, elengedhetetlenül átvettük annak számos stíluselemét is. Bár az emberi természethez tartozik az idegentől való félelem, a távolkeleti, jelen esetben kifejezetten a koreai zeneipar nyugati sajtóban történő reprezentációját gazdasági és politikai elemek is árnyalják. Nemzetközi piacon való megjelenése szempontjából a magyar zeneipar nem kifejezetten tárgyalható, így felmerül a kérdés, hogy a sajtó miért kevésbé kritikus a nyugati zeneiparral szemben.
A Kelet és Nyugat közti kulturális különbségek a zeneiparban is kiütköznek, mivel az adott ország, illetve térség mentalitása alapján alakulnak ki. Ezáltal érthető módon a siker elérése felé vezető útról való elképzelések is eltérnek. Az egyik kritika, amely gyakran érkezik a koreai zeneiparra, az az idolok képzésére irányul. Nyugaton felfedezhető egyfajta prekoncepció arról, hogy itt csupán a saját tehetségük által jutnak el az előadók a hobbi énekléstől a nagyszínpadig.[3] Ez a hozzáállás azonban szemet huny a háttérben kötött kapcsolatok lehetősége felett, illetve nem veszi számba, hogy a sikerlistákra hirtelen felkapaszkodott énekesek legtöbb esetben masszív ipari támogatottsággal értek el olyan magasságokba.
Ipari hasonlóságok
Tény, hogy másabb a két zeneipar megközelítése az iparon belül és azon kívül kapcsolatok terén, mivel nyugaton bár lemezkiadókkal szerződnek az előadók, függetlenebbnek tűnnek, mint a Dél-Koreában megfigyelhető, hatalmukat a szórakoztató iparban széles körben bebiztosító lemezkiadókkal szerződtetettek. A monopolizáló cégek eredete, illetve normalizálása a chaebolok 재벌[4] helyzetének stabilizálására is visszavezethető. Mivel más szektorokban is az adott cégek központi hatalmának stabilizálása élvezett előnyt stratégiailag, valamint egy cég nem csupán egy szektorra korlátozta le magát, így ez a hozzáállás átterjedt más területekre is.
Azonban fontos megemlíteni, hogy a nyugati zeneiparban jelen lévő cégek is igyekeznek befolyásukkal minél szélesebb területeket lefedni és számos esetben hallhattunk már az előadók számára előnytelen szerződésekről. A zenék után járó jogdíjak nagy részét számos alkalommal a lemezkiadók teszik zsebre,[5] az előadók, kifejezetten a pályájuk elején, azonban úgy érzik, hogy kénytelenek aláírni őket, mivel az áttörés lehetőségével kecsegtetik őket. Illetve akár a saját dalaik jogait is elveszíthetik egyes esetekben, amelyek visszaszerzése akár évekig tartó pereskedéseket igényelnének és azok visszaszerzése sem garantált. [6]
Kulturális különbségek
1992-ben debütált Dél-Koreában a Seo Taiji and Boys (서태지와 아이들, Seo Taijiwa aideul) nevű együttes, akik nyugati hatások által inspirált stílusa radikálisnak számított az akkoriban elsősorban balladákat és trotot preferáló koreai zenei világban.[7] Előadásaikban nagy szerepet kapott a koreográfia és a hip hopból ihletődve a szókimondás, valamint a véleménynyilvánítás is. Ezekből elsősorban a tánc jelentősége vált egy fontos elemmé az idolkultúra kialakulásában. A Seo Taiji and Boys után az SM Entertainment kezdett el kísérletezni egy olyan formula megalkotásával, amely univerzálisan alkalmazható előadóművészek képzésére. Az első ilyen módon képzett együttes az H.O.T volt.[8] Ezt amiatt tartottam fontosnak megemlíteni, mert az együttesek létrehozása már korábban megjelent a nyugati zeneiparban, azonban feltételezhetően az individualista hozzáállás révén is, hosszú távon nem részesült akkora népszerűségben, mint amilyenre keleten szert tudott tenni. Bár megérne egy külön tanulmányt a kollektivista és individualista társadalmak összehasonlítása a zeneiparban, meghaladná ezen szöveg terjedelmét. Azonban megfigyelhető nyugaton, akár az együttesek fénykorát, az 1990-es és 2000-es éveket tekintve, hogy akkoriban is sok esetben vagy a menedzsment kezdett el egy tagra fókuszálni, vagy ő maga döntött a szóló karrier mellett, mint például azt láthatjuk többek között a Destiny’s Child és Beyoncé, az NSYNC és Justin Timberlake, illetve a Take That és Robbie Williams esetében.
Arról, hogy hogyan hallgattatja el a nyugati zeneipar a sérelmeket elszenvedett előadókat, ritkán számolnak be a híroldalakon.[9] A koreai zeneiparról pedig általában tragikus esetek okán olvashatunk a sajtóban, illetve olykor egy-egy díjátadó kapcsán ejtenek néhány szót egyes előadókról. Előbbi esetben a cikk zárásaként általában egy kisebb „elemzést” is olvashatunk a koreai képzési időszakról, amely a debütálást előzi meg. Ilyenkor általában ugyan azon kritikákat sorolják fel, amelyek közé tartozik többek között a plasztikai műtét, illetve a szélsőséges diéták témája.[10] Ezen esetekben a legtöbbször a cégek nyomása is nagy szerepet játszik, azonban fel szeretném vetni azt a megközelítést, mely szerint ezen nyomás a nyugati kultúrában is jelen van, csak a társadalom, illetve az ipar oldaláról.
Egyik vitatható oldala a zeneiparnak, hogy a művészet keveredik benne az iparral és ezáltal fontos a versenyképesség, illetve a profit. Nyugati viszonylatban a szépségideálok trendekként váltakoznak, amelyre kifejezetten jó példa, hogy míg az 1890-es években az atlétikusabb testalkatot részesítették előnyben az Egyesült Államokban, az 1920-as évekre már a kisebb termet jött be a divatba, az 1950-es évekre pedig a Marilyn Monroe féle testalkat vált közkedveltté, 1960-ban pedig ennek az ellentéte.[11] Ez a gyakori ideálváltás a mai napig megfigyelhető és a hírességek közül sokan az éppen aktuális divatok alapján alakítják külsejüket, gyakran plasztikai beavatkozások által. Ezen esetekben azonban a média kritikája általában a személyekre irányul és nem csap át a teljes ipar, illetve társadalom kielemzésébe.
A zeneiparban jelen lévő rossz bánásmódra igen is fel kell hívni a figyelmet, azonban fontos, hogy ne csupán egy térség hibáira fókuszáljunk, hanem felismerjük, hogy egyes helyeken előforduló problémák valójában szélesebb körűek, csak különböző társadalmi és kulturális hátterekben más módokon ütköznek ki.
Összefoglalás
Összességében véve kijelenthető, hogy mind a nyugati, mind a távolkeleti zeneipar számos oldalról kritizálható, azonban tekintve, hogy Magyarország elsősorban a nyugatról beérkező hatásokkal találkozott és azok alapján kezdett el formálódni a popkultúra percepciója is itthon, a keleti zeneiparra egyfajta idegenként tekintünk. Az ismeretlen jelenségekre pedig az első reakció a hátrálás és a benne rejlő hibák keresése. Ennek ellenére bár felfedezhetőek különbségek a két ipar között, működésükben és a háttérben létrejött kapcsolatok fontossága terén hasonlóságokat fedezhetünk fel közöttük. Illetve az előadók jogi védelme is számos kivetnivalót hagy maga után mind az Egyesült Államok, mind Dél-Korea zeneiparában, azonban magyar viszonylatban a nyugati mintákat követve elsősorban a koreai zeneipar, azon belül is a K-pop kategóriája részesül a legtöbb kritikában. Ennek egyik oka lehet az elmúlt évek során egyre népszerűbbé váló hallyu, a koreai hullám, amely nemzetközi szinten hívta fel a figyelmet Dél-Koreára, ezzel pedig, hogy piedesztálra emelte a nagyközönség az országot, nem csupán a pozitív, de a negatív oldalát is egyre többen kezdték el kiértékelni.
[1] Godáts Barnabás. „A K-pop sötét oldala: a futószalagon gyártott világsztárokat embertelenül kisemmizik, de ez a kisebb gond”. Noizz.hu, 2022. április 6. https://noizz.hu/szorakozas/a-k-pop-sotet-vilaga-a-futoszalagon-gyartott-vilagsztarokat-embertelenul-kisemmizik/xkb6d9g.
[2] Shin, Hyunjoon. “Reconsidering Transnational Cultural Flows of Popular Music in East Asia: Transbordering Musicians in Japan and Korea Searching for ‘Asia.’” Korean Studies 33 (2009): 106 http://www.jstor.org/stable/23719262.
[3] Godáts Barnabás. „A K-pop sötét oldala: a futószalagon gyártott világsztárokat embertelenül kisemmizik, de ez a kisebb gond”. Noizz.hu, 2022. április 6. https://noizz.hu/szorakozas/a-k-pop-sotet-vilaga-a-futoszalagon-gyartott-vilagsztarokat-embertelenul-kisemmizik/xkb6d9g.
[4] Egy család tulajdonában lévő konglomerátum, amely számos iparágban jelen van.
Investopedia. „What Are Chaebol Structures in South Korea?” Elérés 2023. május 21. https://www.investopedia.com/terms/c/chaebol-structure.asp.
Investopedia. „What Are Chaebol Structures in South Korea?” Elérés 2023. május 21. https://www.investopedia.com/terms/c/chaebol-structure.asp.
[5] Schwartz, Drew, és Duanecia Evans Clark. „Bad Deals Are Baked Into the Way the Music Industry Operates”. Vice (blog), 2020. október 21. https://www.vice.com/en/article/y3gmjw/bad-deals-are-baked-into-the-way-the-music-industry-operates.
[6] Prior, Ryan. „When It Comes to Artists Losing the Rights to Their Songs, Taylor Swift Is Hardly Alone | CNN Business”. CNN, 2019. július 1. https://www.cnn.com/2019/07/01/business/taylor-swift-rights-trnd/index.html.
[7] Takanami Herman, Kenneth. „How Seo Taiji Combatted Censorship and Paved the Way for K-Pop - Blog | Splice”, 2021. május 27. https://splice.com/blog/seo-taiji-paved-way-k-pop/.
[8] Arnaud, Jourdan. „A Brief History of K-Pop”. The Los Angeles Film School, 2021. április 7. https://www.lafilm.edu/blog/a-brief-history-of-kpop/.
[9] Baah, Nana, Hannah Ewens, Nilu Haidari, és Natty Kasambala. „How the Music Industry Silences Women and Nonbinary People”. Vice (blog), 2022. július 26. https://www.vice.com/en/article/m7gvay/how-the-music-industry-silences-women-and-non-binary-people.
[10] telex. „A K-pop felfalja, megrágja és kiköpi a művészeit, de nem biztos, hogy ezt ölbe tett kézzel kéne néznünk”, 2023. május 1. https://telex.hu/kult/2023/05/01/astro-moonbin-ongyilkossag-kpop-sztar-korea.
[11] Englis, Basil G., Michael R. Solomon, and Richard D. Ashmore. “Beauty before the Eyes of Beholders: The Cultural Encoding of Beauty Types in Magazine Advertising and Music Television.” Journal of Advertising 23, 2 sz. (1994): 52.o.