Mondo
1 media/IMG_20210509_115630_thumb.jpg 2021-05-14T00:55:43-07:00 Aliz Horvath 05756f939e65f5f09fc8f63800fd7aec449db360 38708 1 2. kép Mondo magazin számai különböző évekből, saját kép plain 2021-05-14T00:55:45-07:00 Aliz Horvath 05756f939e65f5f09fc8f63800fd7aec449db360This page is referenced by:
-
1
media/Futurism3.jpeg
2021-05-14T01:18:46-07:00
Magyarországi anime és manga kultúra
16
Bágyi Erika
image_header
2021-05-14T12:48:44-07:00
A 20. század második felében a fiatalok szubkultúrákat alakítottak ki a nyugati társadalmakban, amelyek elváltak a mainstream kultúrától. A szakirodalom[1] azt a csoportot vagy réteget tekinti szubkultúrának, amely sok esetben ellenkultúraként viselkedik, mivel az idetartozó emberek a meglévő társadalmi értékek és normák ellen lázadnak, akár megjelenésükkel, viselkedésükkel, művészetükkel vagy életmódjukkal. A szociológusok[2] ma már úgy vélik, hogy ezek az alcsoportok nem feltétlenül deviáns viselkedésűek, hanem a fiataloknak a társadalomba való beilleszkedését segítő szocializációs színterek. Az század során már több szubkultúra létrejött. Az egy szubkultúrába tartozó emberek közösségtudata, valamint közös értékrendje nagyon erős. Ennek következménye, hogy a csoporthoz tartozók egyforma magatartásformákat, közös értékeket, közös normákat alakítanak ki. Különféle kulturális jelenségeken keresztül fejezik ki ezeket a normákat és értékeket, mint a zene, nyelvhasználat, ruházat, szórakozás stb. A szociológusok és médiakutatók szerint a 2000-es évek elején jelent meg Magyarországon az animerajongók, vagy az anime-fanek szubkultúrája.[3] Ebben szerepe lehet, annak, hogy ezekben az években kezdtek megalakulni hivatalos szervezetek és csoportok a szubkultúrához kapcsolódóan. Az anime és manga rajongók, akik a japán készítésű rajzfilmeket és képregényeket rendszeresen nézik és olvassák, valamint a rajongói közösség tagjának vallják magukat. Az anime rajongók szubkultúrája tapasztalataim szerint évről évre folyamatosan bővül az új generáció idősödésével együtt.E szubkultúra különlegessége az, hogy a manga-anime szubkultúra a Kelet-Ázsiából, pontosabban Japánból indult. A szubkultúra fő terjedési útvonala az internet és a televízió volt, valamint a nyomtatott média is megjelent Magyarországon az animéhez kötődően.[4] Ezekre később még részletesebben kitérek. A szubkultúrához erősen kapcsolódik a manga, a japán fekete-fehér képregény is. A mangák és az animék műfaja igen kiterjedt. Az animerajongóknak évente vagy mostanság már negyedévente találkozókat szerveznek.A keleti kultúrák, mint a koreai vagy japán, egyre nagyobb teret nyertek maguknak a társadalomban. A távol-keleti kultúra a nyugati emberek számára egzotikusnak tűnik, amelynek erős vonzerője van. Ennek következtében Európa- és Amerika-szerte a japán kultúra, annak is legfőképpen a popkultúra része rendkívül gyors terjedésbe kezdett a század elején. Szapu Magda etnográfus szerint a szubkultúra keresése, illetve irányzatokba való beilleszkedés a serdülőkorban, 14–16 évesen következik be a legtöbb esetben, azonban megjelent az a tendencia, hogy egyre korábbi életszakaszban kezdődik el a fiatalok számára. Ennek oka a korai életmódminta és értékrend elutasítása, amelyet családjuk kínál.[5] Az animerajongók nagy része is a középiskolás korosztályból kerül ki, azonban egyre gyakrabban kerülnek ki fiatal felnőttek is.[6] Az idő múlásával a 2000-es évek eleji fiatalok, akik az első animerajongók közé tartoznak, már a 20-as és 30-as éveikben járnak. Tehát a felnőtt rajongók száma is megnövekedett az évek során.Egy következő különbség a többi szubkultúrával szemben - azon kívül, hogy az eddigi szubkultúrák Nyugat-Európából vagy az Amerikai Egyesült Államokból indultak – az, hogy alapvetően egy zenei irányzat vagy egy kapcsolódó ideológia állt a hátterükben. Az anime-manga szubkultúra Kelet-Ázsiából, Japánból származik, és az egész japán kultúrát tekinthetjük hátterének. Tehát sok kulturális elemet közvetít, mint például hagyományok, valamint megismerteti a társadalmi szokásokat is. Maga a szubkultúra is sokkal több rétegűbb, többféle módon és formában közvetíti a kulturális tartalmat. Az egész a japán kultúrából merít, így a lehetőségek sokkal kimeríthetetlennek tűnhet. Végül a szubkultúra hátterében egy élő nemzet kultúrája áll, még ha az anime-manga rajongók szubkultúrája csak egy részét is közvetíti.[7] A japán popkultúra és fejlődő technológia folyamatosan új lehetőségeket tárnak fel a rajongók részére és vonzanak be újabb „tagokat” a rajongói közösségbe.Magyarországon a Kádár korszakban (1956-1989) a képregénykiadás erős fenntartásokkal és korlátozásokkal működhetett. Néhány, a kormány által meghatározott műfajt és típust engedélyeztek, mint például az irodalmi adaptációs, a történelmi ismeretterjesztő vagy a Francia Kommunista Párthoz közel álló kiadók képregényei. A nagy mennyiségű képregény ellenére, amely a nyugatibb országokban jelent meg (Franciaország, Egyesült Államok), nagyon csekély számú képregény jelent meg Magyarországon.[8] Az 1990-es években több sikeres magyarul megjelenő anime, mint a Sailor Moon vagy Dragon Ball után, 1999-ben a Sailor Moon mangát magyarul is kiadták az akkori képregényekre jellemző amerikai stílusban.[9] A 2000-es évek közepén kezdett el intézményesülni a magyarországi keleti típusú képregény. Több kiadó is létezett ekkor a mangák kiadását célkeresztbe véve, mint például a Mangattack és a Fumax kiadó, amely a japán TokyoPoppal működött együtt, valamint a MangaFan kiadó. Jelenleg nincsen egy jelentős, magyar nyelvre fordító manga kiadó sem a piacon Magyarországon, annak ellenére, hogy a kereslet igen nagynak mondható. Ennek egyik oka azonban az lehet, hogy sok manga interneten keresztül is elérhető. Különféle platformok állnak rendelkezésre, melyen keresztül kevés összeg befizetésével olvashatnak mangákat a rajongók. Ma a Fumax és a MangaFan kiadó ad ki évente néhány, igen kevés darabszámú mangát, azonban ezek legfőképpen a század eleje óta futó sorozatok további részei, illetve a már megjelent részeket árusítják továbbra is, így újabb manga sorozatok nem jelennek meg a magyar piacon.A magyarországi rendszerváltás előtt sok sikeres rajzfilm jelent meg, azonban az nem tudatosult a nézőkben, hogy japán animét látnak vagy esetleg egy amerikai rajzfilmet. Az 1970-es években már mutattak be egész estés japán rajzfilmeket, majd az 1980-as években televíziós sorozatok is megjelentek. Sokan később tudták meg, hogy valójában, amit láttak az japán eredetű anime. Az 1990-es évek második felében az anime második hulláma nagy változást hozott. Az ekkor bemutatott rajzfilmek hozták el az áttörést, amely a japán popkultúra termékeinek és gyakorlatainak elfogadását jelentette. [10] Innentől kezdve a rajongók még tudatosabban különválasztották a japán animét az egyéb származású rajzfilm adaptációktól.
A magyar rajongók nyomtatott médián keresztül is tájékozódhattak az animéről, mangáról és az egész japán kultúráról. Ebből a célból jött létre 2007-ben - az azóta már megszűnt - AnimeStars és a máig is létező Mondo magazin.[11] Az AnimeStars magazin megmentésére a 2010-es években online példányokat hoztak létre, azonban ez nemsokára megszűnt. A médiához köthetően ekkor indult útjára az Animax csatorna, amelyen japán és magyar szinkronos animéket sugároztak. Az Animax csatorna előzménye az A+ (Anime+) csatorna volt, amely 2004-től 2007-ig létezett a magyar köztudatban, majd az Animax vette át helyét, amely 2014-ben szűnt meg.[12] Az amerikai eredetű Fox Kids, majd későbbi nevén Jetix (ma már Disney Channel) is közvetített, illetve szinkronizált néhány anime sorozatot az 1990-es évektől a 2000-es évek elejéig. Manapság különböző animerajongó csapatok összefogásával és támogatásával készülnek szinkronváltozatok a különböző animékhez. Ezekből az összefogásokból is kitűnik az, hogy mennyire összetartó, emellett pedig kitartó is tud lenni a szubkultúra. Ezenkívül néhány világszerte ismertebb animét felkaroltak magyar kereskedelmi televíziócsatornák, azonban ezek száma igen csekély évente. Internetes weboldalon is nézhetnek animét az érdeklődők, azonban magyar szinkronizáció itt sem található hozzá. A legtöbb esetben angol felirattal nézhetik az előfizetők és regisztrált látogatók.A rajongói közösségszervezés alapjául szolgál a 2003-ban megalakult és még mindig működő Magyar Anime Társaság. A Társaság tevékenységének köszönhetően már régóta vannak rajongói összejövetelek, conok (fan convention, rajongói találkozó), amelyeknek sikere hozzájárult mangakiadás feléledéséhez. A Társaság több helyen is szervezett összejöveteleket, melynek neve először HungaroCon, majd AnimeCon és SakuraCon volt.[13] Később ezek eltűntek és a MondoCon vette át helyét, melynek fő szervezője a már említett, máig futó Mondo magazin, mely a MangaFannal együttműködve létezik és szervezik a különféle programokat az anime, manga és Japán iránt érdeklődőknek.[14] A MondoCon lett az anime-fanek legnagyobb összejövetele, melyet negyedévente, évszakonként rendeznek meg (téli, tavaszi, nyári, őszi). A Mondo magazin internetes tevékenységével mindig friss információval szolgál a japán kultúra és társadalom kedvelői számára. Valamint az elmúlt években anime táborokat is szerveznek, amelyre bárki jelentkezhet. Az országos szintű rendezvényeken felül egyes városok helyi találkozókat is tartanak.A japán technológia, ezzel együtt pedig a szórakoztatóipar már szinte minden magyar ember számára ismerős a 21. században. Magyarországon legfőképpen a japán kultúra, azon belül is a popkultúra nyert teret magának a társadalomban és tartja fenn magát a köztudatban az anime és manga segítségével. Az anime és manga műfaji sokszínűségének köszönhetően a korosztályokból bárki megtalálhatja a kedvére valót. A Mondo magazin és a Magyar Anime Társaság tevékenysége nagyban hozzájárul ezekhez a folyamatokhoz. A felnövekvő új generáció tudatában az anime és manga egyáltalán nem keveredik a „nyugati” rajzfilmekkel és képregényekkel. A legtöbben el tudják különíteni a „nyugatit” a „keletitől”, még ha mindenképpen Ázsiához kötik is a fogalmakat, nem feltétlenül Japánhoz társítják. Ezt bonyolítja az a tény, hogy Kínában és Koreában is egyre több népszerű animáció és manga jelenik meg.
Bibliográfia
Maksa Gyula 2014. „Keleti típusú képregény Magyarországon és francia nyelvterületen”, Médiakutató, XV. évf. 4. szám, 67-74.
Matóné Szabó Csilla 2009. „Egy japán eredetű szubkultúra: az animék és a mangák világa”, Iskolakultúra, 2009/12, 3-22.
Mészáros György 2006. Mindennek fonákja? – vagy tán nem is az – az ifjúsági szubkultúra jelenségéről. In Trencsényi László (szerk.): A gyakorlati pedagógia néhány alapkérdése. ELTE PPK Neveléstudományi Intézet, Budapest.
Szapu Magda 2002. A zűrkorszak gyermekei. Századvég, Budapest.Internetes források
Kálmos Borbála, 2003. Az erőszakosság relativitásának elmélete, Médiakutató https://mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/01_eroszakossag_relativitasanak (2021. 05. 09. 11:34)
Magyar Anime Társaság http://www.animetarsasag.hu/az-egyesuletrol (utolsó megtekintés: 2021. 05. 02. 14:29)
MangaFan http://mangafan.hu/mangafan/akiado (utolsó megtekintés: 2021. 05. 02. 15:56)
Mondo Facebook https://www.facebook.com/mondomagazin/ (utolsó megtekintés: 2021. 05. 02. 16:20)
Wayback Machine 2010. Animax ni tsuite アニマックスについてhttps://web.archive.org/web/20110912055341/http://www.animax.co.jp/about/index.php?proc=company (utolsó megtekintés: 2021. 05. 02. 13:48)